ULTRA
film by Simonyi Balázs
"...mindegy, hogy beérsz-e vagy sem, másfél nap múlva sokkal többet tudsz meg önmagadról, mint eddig!"
- Lőw András, 2016. szeptember 30., valahol Megara előtt...
Aki az ULTRÁT megnézi, sokkal többet nem tud meg önmagáról, de legalább válaszokat kaphat feltett vagy
éppen fel nem tett kérdésekre. Megérteni nem lehet, mert nincs mit. Hogy ki, miért, mit és mennyit vállal ebből
az önkéntes önsanyargatásból amit ultrafutásnak hívnak, meglehetősen egyéni aberrációkra, célokra, vágyakra
vagy tragédiákra vezet vissza. Személyes ügyek. Semmi közöd hozzá!
A film merész vállal(-koz)ás, mert Simonyitól nem elvárható egy sztenderd sport témájú film, ahol
szétszakad a célszalag, megkoronázzák a győztest, aki fejével töri szét a medence falát célba érkezésekor
negyed századdal a második előtt.
Ez nem az ő pályája, medencéje, lavórja!
A Simonyi.
Ha volt futó kis hazánkban, aki nem ismerte Simonyit, akkor ez az idei
év áprilisától garantáltan megváltozik. Április bolondja! Vagy inkább
őrültje, megszállottja. Megszállta a szívünket. A Dinnye!
Ha volt magyar narancs, akkor ő Április Dinnyéje!
Nem hiszem, hogy létezik valamit is magára adó futófórum, ahol ne az
ULTRA folyna ránk néhány hónapon keresztül!
Persze csak folyjék.
Mielőtt azonban megmártóznánk az online vélemények szennyel teli tengerében,
szaladjunk el mozijegyért.
Persze, az HBO-GO napokon belül zúdítja a nagyközönségre és a torrent oldalak feltöltőire a filmet.
Én azonban a mozi által biztosított impressziót ajánlom. Ez a film mozivászonra készült, amit persze a TV
popcorn ki fog váltani. De egyszer mi is maradhatunk tiszták, hagyjuk a torrentet. Kizárólag saját érdekünkben.
Vászon klíning Barátaim!
Álljunk csak a vászon zuhany elé és folyjon ránk a vér, a verejték, a könnyek, a körmök meg a bélsár!
A mozi más élmény. És ezt az élményt kár lenne megfosztani magunktól!
A pacák zseni, ezt tudtuk. Elég, ha beleolvasol a blogjába. Ahogy ír, úgy rendez filmet!
A Filmpremier
Uránia Filmszínház, Budapest Rákóczi út.
2017. április 4.
Szállingóznak az emberek. Na jó, a futók. Többnyire futók. Persze a sok hozzátartozó sem tud kívülállóként
tekinteni egy ilyen témájú filmre.
Igazi Csillagok Háborúja! Spartathlon győztes, „enn” számú teljesítők, ultrázók, nem ultrázók, edzők, szervezők,
filmesek. Családias. Persze a körítés, az körítés. Mozi előtt vörös szőnyeg, bent rend és tisztaság, a My Fair
Lady-t dúdoló wc-t takarító néni, regisztráció, persze táblagépen.
Ahogy Balázs mondaná, Együtt vagyunk senkik.
Rövid köszöntők, majd közvetlenül a vetítés előtt rendezői gondolatok. Ahogy várni lehetett, olyan ’simonyis!
Humoros, választékos, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan!
Felhívja a figyelmünket, április 4. van, a Felszabadulás ünnepe!
Szabadíts fel Balázska! 3 éve rágom a körmöm a kibaszott filmed miatt! Engedj be a mozidba.
Kattanjon a zár, függönyt fel!
Az ULTRA
Volt alkalmam élőben, a helyszínen (a versenyen)
látni a stábot munka közben.
Kívülről egy tucatnyi rosszul öltözött, kócos fiatal
’hüjjjegyereknek (ez Simonyinak nem
adatott meg) tűntek. Persze a szó jó értelmében.
Amit akkor műveltek, az azonban nagyon profi volt. Profi eszközök, profi kommunikáció egy nemzetközi stáb
tagjai között, kohézió, koncepció egy olyan versenyen, ahol nincs és nem lehet forgatókönyv. Azt az élet írta!
Az Ultrát az ÉLET írta, Simonyi letöltötte, a stáb elkészítette és tálalta.
Amikor filmkészítésre gondolok, egy rendezői szék ugrik be, hátra fordított siltes sapkás faszival, aki egy
szócsövön keresztül ordít a hállivúdi hullócsillaggal, hogy „mijafaszért” nem azt csinálod, amit a
kibaltázott torkomon keresztül üvöltök a hallójáratodba!
Itt azonban nem volt szék, nem volt szócső. Sapka az volt. Olyan légiós féle. Árnyékot adó. Már, amennyi
árnyékot egy rongy képes adni. Az árnyékot a Spartathlon adja. Meg az élet!
Ellenben hősünk, a Rendező – EL Rendező – futott a mezőnyben. Kicsit irányított, kicsit színészkedett, de
közben futott. Persze a futással illetve az ultra járulékos dolgaival együtt. Öröm, bánat, vér, verejték, könny,
tragédia, felemelkedés, halál , menny és pokol kísérte útját.
Az ULTRA vegytiszta képei, elemei.
A sztori csomagolásaként előkapta a Spartathlon díszdobozt, majd kibélelte az öt szereplő kanosszájával.
Bepillanthattunk az életükbe, vágyaikba, álmaikba, szenvedéseikbe, az útjukba, felemelkedésükbe és
bukásukba.
A film nem a Spartathlonról szól, mégis a verseny egy olyan kellék, amely katalizátorként hozza felszínre az
emberi sorsokat, érzelmeket.
Simonyi zseni. A sztori egyszerű, de
emberi, szívfacsaró. A rendezői szándék a
film színvilágán, vágásán, zenéjén
keresztül jól hat ránk. Garantáltan
belecsúszol a székbe, tátod a szád, a
bátrabbak telesírják a papírzsepijüket.
Izgulsz, szurkolsz, röhögsz, vonyítasz, picsogsz.
Az biztos, hogy hatni fog. Futóként biztos hat! Nem futóként legfeljebb másképp. De hatni fog.
Ha másra nem, célokat, vágyakat megfogalmazni, sorsokat, kereszteket, terheket újragondolni vagy
lepakolni biztosan jó lesz!
Mentális tavaszi nagytakarítás barátaim,
jó szórakozást!