2017. ápr 05.

ULTRA

írta: márkusöcsi
ULTRA

film by Simonyi Balázs

"...mindegy, hogy beérsz-e vagy sem, másfél nap múlva sokkal többet tudsz meg önmagadról, mint eddig!"

- Lőw András, 2016. szeptember 30., valahol Megara előtt...

Aki az ULTRÁT megnézi, sokkal többet nem tud meg önmagáról, de legalább válaszokat kaphat feltett vagy

éppen fel nem tett kérdésekre. Megérteni nem lehet, mert nincs mit. Hogy ki, miért, mit és mennyit vállal ebből

az önkéntes önsanyargatásból amit ultrafutásnak hívnak, meglehetősen egyéni aberrációkra, célokra, vágyakra

vagy tragédiákra vezet vissza. Személyes ügyek. Semmi közöd hozzá! 

A film merész vállal(-koz)ás, mert Simonyitól nem elvárható egy sztenderd sport témájú film, ahol

szétszakad a célszalag, megkoronázzák a győztest, aki fejével töri szét a medence falát célba érkezésekor

negyed századdal a második előtt. 

Ez nem az ő pályája, medencéje, lavórja! 

lavor.jpg

 A Simonyi.

 Ha volt futó kis hazánkban, aki nem ismerte Simonyit, akkor ez az idei

  év áprilisától garantáltan megváltozik. Április bolondja! Vagy inkább  

  őrültje, megszállottja.  Megszállta a szívünket. A Dinnye!

 Ha volt magyar narancs, akkor ő Április Dinnyéje!

 Nem hiszem, hogy létezik valamit is magára adó futófórum, ahol ne az

 ULTRA folyna ránk néhány hónapon keresztül!

 

 Persze csak folyjék.

 Mielőtt azonban megmártóznánk az online vélemények szennyel teli tengerében,

szaladjunk el mozijegyért. 

Persze, az HBO-GO napokon belül zúdítja a nagyközönségre és a torrent oldalak feltöltőire a filmet.

Én azonban a mozi által biztosított impressziót ajánlom. Ez a film mozivászonra készült, amit persze a TV

popcorn ki fog váltani. De egyszer mi is maradhatunk tiszták, hagyjuk a torrentet. Kizárólag saját érdekünkben.

Vászon klíning Barátaim!

Álljunk csak a vászon zuhany elé és folyjon ránk a vér, a verejték, a könnyek, a körmök meg a bélsár!

A mozi más élmény. És ezt az élményt kár lenne megfosztani magunktól!

A pacák zseni, ezt tudtuk. Elég, ha beleolvasol a blogjába. Ahogy ír, úgy rendez filmet!

simonyi_pacsi.jpg

A Filmpremier

Uránia Filmszínház, Budapest Rákóczi út.

2017. április 4.

Szállingóznak az emberek. Na jó, a futók. Többnyire futók. Persze a sok hozzátartozó sem tud kívülállóként

tekinteni egy ilyen témájú filmre.

Igazi Csillagok Háborúja! Spartathlon győztes, „enn” számú teljesítők, ultrázók, nem ultrázók, edzők, szervezők, 

filmesek. Családias. Persze a körítés, az körítés. Mozi előtt vörös szőnyeg, bent rend és tisztaság, a My Fair

Lady-t dúdoló wc-t takarító néni, regisztráció, persze táblagépen.

Ahogy Balázs mondaná, Együtt vagyunk senkik.

Rövid köszöntők, majd közvetlenül  a vetítés előtt rendezői gondolatok. Ahogy várni lehetett, olyan ’simonyis!

Humoros, választékos, kiszámíthatóan kiszámíthatatlan! 

Felhívja a figyelmünket, április 4. van, a Felszabadulás ünnepe!

Szabadíts fel Balázska! 3 éve rágom a körmöm a kibaszott filmed miatt! Engedj be a mozidba.

Kattanjon a zár, függönyt fel!

ultra_kep.jpg

 

Az ULTRA

Volt alkalmam élőben, a helyszínen (a versenyen)

látni a stábot munka közben.

Kívülről egy tucatnyi rosszul öltözött, kócos fiatal

’hüjjjegyereknek  (ez Simonyinak nem

adatott meg) tűntek. Persze a szó jó értelmében.

Amit akkor műveltek, az azonban nagyon profi volt. Profi eszközök, profi kommunikáció egy nemzetközi stáb

tagjai között, kohézió, koncepció egy olyan versenyen,  ahol nincs és nem lehet forgatókönyv. Azt az élet írta! 

Az Ultrát az ÉLET írta, Simonyi letöltötte, a stáb elkészítette és tálalta.

Amikor filmkészítésre gondolok, egy rendezői szék ugrik be, hátra fordított siltes sapkás faszival, aki egy

szócsövön keresztül ordít a hállivúdi hullócsillaggal, hogy „mijafaszért” nem azt csinálod, amit a

kibaltázott torkomon keresztül üvöltök a hallójáratodba!

Itt azonban nem volt szék, nem volt szócső. Sapka az volt. Olyan légiós féle. Árnyékot adó. Már, amennyi

árnyékot egy rongy képes adni. Az árnyékot a Spartathlon adja. Meg az élet!

Ellenben hősünk, a Rendező – EL Rendező – futott a mezőnyben. Kicsit irányított, kicsit színészkedett, de

közben futott.  Persze a futással illetve az ultra járulékos dolgaival együtt. Öröm, bánat, vér, verejték, könny,

tragédia, felemelkedés, halál , menny és pokol kísérte útját. 

Az ULTRA  vegytiszta képei, elemei.

A sztori csomagolásaként előkapta a Spartathlon díszdobozt, majd kibélelte az öt szereplő kanosszájával.

Bepillanthattunk az életükbe, vágyaikba, álmaikba, szenvedéseikbe, az útjukba, felemelkedésükbe és

bukásukba.

A film nem a Spartathlonról szól, mégis a verseny egy olyan kellék, amely katalizátorként hozza felszínre az

emberi sorsokat, érzelmeket. 

ultra_gilles.jpg

  Simonyi zseni. A sztori egyszerű, de

 emberi, szívfacsaró.  A rendezői szándék a

 film színvilágán, vágásán, zenéjén

 keresztül jól hat ránk. Garantáltan

 belecsúszol a székbe, tátod a szád, a

 bátrabbak telesírják a papírzsepijüket.

 Izgulsz, szurkolsz, röhögsz, vonyítasz, picsogsz.

Az biztos, hogy hatni fog.  Futóként biztos hat! Nem futóként legfeljebb másképp. De hatni fog.

Ha másra nem, célokat, vágyakat megfogalmazni, sorsokat, kereszteket, terheket újragondolni vagy

lepakolni biztosan jó lesz! 

Mentális tavaszi nagytakarítás barátaim,

jó szórakozást!

 

 

 

Szólj hozzá

film mozi ultra ultrafutás Spartathlon Simonyi Balázs